A falu 1300 körül templomos hely volt. 1562-ban már ismert református egyháza és temploma volt, mely 1753-ban egy nagy tűzvészben elpusztult... Ezt a középkori kőtemplomot 1770 körül a vármegye engedélyével ideiglenesen helyreállították, bár használni már alig lehetett. Ezért báji Patay földesúr adományozott az egyháznak egy templomtelket és ide építették 1803-10 között a templomukat.
A nyugati homlokzat előtti tornyot valamivel később, 1810-15 között emelték.
A templomot 1879-ben villámcsapás érte, ekkor teljesen leégett és kiégett, s csak 1893-ra tudták helyreállítani. 1941-ben a 32 méter magas toronyba újra villám csapott.
Még abban az évben megtörtént általánosfelújítás során ezt a kárt is helyrehozták, csupn annyi szépséghibája lett a toronysisakjának, hogy a háborús helyzetben az akkori országgyűlési képviselő a szükségesnél kevesebb lemezt tudott biztosítani, s így 6 méterrel alacsonyabb lett a torony, ma csak 26 méteres.
A báji Patay család adományaként kapott eredeti úrasztala a Sárospataki Tudományos Gyűjteményekben található.
Szószékkoronája figyelemre méltó. A sík famennyezet 1892-ben készült. A 10X20 méteres belső térben 450 ülőhely van. Orgonáját Váradi Miklós építette 1929-ben tizenkét változattal.
A 300 Kg-os harangját Lebrecht Krisztián öntötte 1829-ben Kassán, a 200 Kg-osat pedig a budapesti Harangművek készítette 1922-ben.
A templomkertben nyugszanak a II. világháborúban itt elesett román katonák 110-en.
|